Program

Gravitációs szerelékkel történő szondatáplálás precíziós sebességbeállítása

Szerző: Pup Dorina¹

Társszerzők: Perényi Anita Gréta¹, Ruff József², Sebők Mihály², Molnár Andrea³, Orosz György⁴, Kormosné Bugyi Zsuzsanna⁵

Munkahely:
1 – Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Ápolás és betegellátás szak, Dietetikus szakirány
2 – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Elektronikus Eszközök Tanszéke, Mikroelektronikai tervezés és integráció specializáció, Villamosmérnöki szak
3 – Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Egészségtudományi Tagozat, Interdiszciplináris alkalmazott egészségtudományok program, Klinikai táplálás témavezető
4 – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Mesterséges Intelligencia és Rendszertervezés Tanszék, egyetemi docens
5 – Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék, egyetemi docens

BEVEZETÉS
A táplálást segítő eszközökkel történő klinikai táplálásra jellemző, hogy jóval gyakoribb az enterális (kb. 90%) mint a parenterális táplálás (kb. 10%). A szondatáplálás döntően folyamatos adagolási móddal történik, 1,0–2,0 kcal/ml energiasűrűségű, magas fehérjetartalmú tápoldattal. Bár a táplálópumpa biztosítja a legnagyobb pontosságot, a gravitációs szerelékkel történő szondatáplálás továbbra is jelentős szerepet tölt be a korlátozott infrastrukturális háttérrel rendelkező ellátási környezetekben. A módszer előnye az egyszerű alkalmazhatósága és a költséghatékonysága, ugyanakkor az adagolás pontosságát befolyásolhatják a tápoldat fizikai tulajdonságai és a sebesség manuális beállításából eredő variabilitások. Szövődmény lehet a túl gyors adagolásnál gastrointestinalis intolerancia és következmény lehet a túl lassú adagolásnál az elégtelen tápanyagbevitel. Vizsgálatunk fő célja: a gravitációs táplálás precíziós adagolásának mérőeszköz- és módszerfejlesztése, optikai cseppszámláló elven működő sebességellenőrző rendszer kidolgozásával és termékspecifikus cseppfaktorok meghatározásával. További célok: szélsőséges táplálási sebességek rövid idő alatti detektálása és a célértékhez igazított táplálási sebesség pár másodpercen belüli biztonságos beállítása. A fejlesztések két egyetemről hallgatók és oktatók együttműködésével valósultak meg.

MÓDSZER (ANYAGOK/ESZKÖZÖK)
Standardizált laboratóriumi, in vitro vizsgálati módszerrel történtek a mérések. Műszaki laboratóriumban történtek a cseppszámlálófejlesztés ellenőrző vizsgálatai. A cseppszámláló optikai elven működik infravörös tartományban, és a detektált cseppek számából pillanatnyi átlagsebességet számol csepp/másodperc mértékegységben, majd ezt a tápoldat cseppfaktorától függően konvertálja ml/óra mértékegységre és megjeleníti a kijelzőn. Élelmiszerkémiai laboratóriumban történtek a különböző energiasűrűségű (1,0-1,5-2,0 kcal/ml) tápoldatok vizsgálatai. A mérések azonos gravitációs szerelék, rögzített magasságú adagolórendszer és kontrollált környezeti feltételek mellett történtek. Különböző áramlási tartományban meghatározásra kerültek az egységnyi idő alatt átjutó térfogatok, a 100 csepphez tartozó mennyiségek, valamint az adagolási sebességhez kapcsolódó cseppfaktorok. Valamennyi mérésnél három ismétlés történt. Statisztikai értékelés: átlagértékek, szórások, minimum- és maximumértékek, továbbá korrelációs vizsgálatok is történtek a táplálási sebesség és a tápoldat összetétele között.

EREDMÉNYEK
A kifejlesztett cseppszámláló könnyen alkalmazható, cseppkamra kompatibilis, rövid idő alatt eredményt adó sebességellenőrző rendszer. Funkcionalitására jellemző: azonnali mérési eredmény kijelzés (2-3 csepp után durva becslést, 10-20 másodperc után pontos érték) és egyszerű cseppfaktorbeállítás (alap cseppfaktor: 20 csepp = 1 ml, amely a tápoldat típusának megfelelően a készüléken átállítható). Az elsődleges vizsgálatok alapján, a három eltérő energiasűrűségű (1,0-1,5-2,0 kcal/ml) tápoldatok között különbségek mutatkoztak az áramlási jellemzők tekintetében. A táplálási sebességet leginkább a készítmény koncentráltságát jellemző paraméterek (ozmolaritás, denzitás, energiasűrűség) és azok reológiai következménye (viszkozitás) határozták meg, közöttük negatív korreláció volt igazolható. A termékspecifikus cseppfaktorok közül kettő szignifikánsan eltért a gravitációs szereléken megadott 20 csepp/ml standard értéktől (18,76 ± 0,53, p=0,002; 20,35 ± 0,41, p=0,093; 22,04 ± 0,91, p<0,01). Az eltérések statisztikai igazolására egymintás Student-féle t-próbát alkalmaztunk, amelyet nemparaméteres Wilcoxon signed-rank teszttel is megerősítettünk.

KÖVETKEZTETÉSEK
A vizsgálatok alapján az optikai cseppszámláló alkalmas a gravitációs adagolás valós idejű monitorozására és a táplálási sebesség gyors ellenőrzésére. Csökkenti a manuális sebességbeállításból eredő variabilitást, ezáltal javítja a táplálás pontosságát. A további precíziós sebességbeállításhoz szükséges a tápoldatspecifikus cseppfaktorok kiszámítása. Az in vitro vizsgálati eredmények alapján a további kutatási tervek a tápoldatok mintaszámának növelése és a klinikai környezetben történő validáció.

Ilyen van?!

Szerző: Orbán Andrea

Társszerzők: Dakó Sarolta, Dr. Müllner Katalin

Bevezetés
Klinikánk sebészeti és gasztroenterológiai profiljából, valamint OPT centrum mivoltából adódóan számtalan vékony-és vastagbélsztómás beteget lát el nap, mint nap. 2026. februárjában mégis egy meglepő, kihívást jelentő esettel szembe találtuk magunkat.

Eset ismertetése
G.E. alapbetegség nélküli, 50 éves, egykor nehézsúlyú Európa-bajnoki bronzérmes ökölvívó volt. 2026.02.19-én görcsös hasi fájdalom miatt SE SOK-on jelentkezett, ahol kiterjedt vékonybél ileus-t véleményeztek. Klinikánkon került sor műtétjére, ahol kiterjedt adhéziók miatt totalis vékonybélresectio-ra volt szükség. A gastrointestinalis kontinuitás hiánya miatt Treitz-szalagnál duodenostoma és terminális ileostoma került kialakításra, ennek következtében 1-es típusú ultrashort bél szindróma (USBS) alakult ki, OPT programba vétel céljából gasztroenterológiai osztályunkra vettük át.

Az eset kihívás elé állította a teamet. Orvosok, sztómaterápiás nővér, OPT nővérek, dietetikus és pszichológus közös munkája kellett hozzá, hogy a beteget OPT programba vegyük, hazaengedjük és egyensúlyba tartsuk.

Komoly nehézséget okozott a sztóma ellátása, a bőr védelmének felépítése, hiszen sokszor 5 liternyi híg bélváladék terheléstől kellett a perisztómális bőrt megvédeni. Nehéz volt a hozam menedzselése abból a szempontból is, hogy a beteg életét az ellátással ne nehezítsük még tovább, hanem próbáljunk élhető életet biztosítani számára. Ebben segítségünkre volt egy éppen akkor bevezetésre kerülő új, a nagy hozamú sztómák ellátására kialakított eszköz.

A beteg testösszetételét és izomerejét rendszeresen monitoroztuk. Bár felvételkor kiváló tápláltsági állapotban (TT: 86.5 kg, TM: 187 cm, BMI: 24,7 kg/m2, FFMI: 20.7 kg/m2, ECW: 0.382) volt, táplálásterápiájának felépítése közben számtalan nehézségbe ütköztünk. Testfelépítéséből adódóan magas energia-és fehérjeszükséglete, a duodenosztóma magas hozama, magas parenterális táplálási igény miatt megugrott májfunkciós értékei, nyári kánikula miatti növekedett szomjúságérzete szoros betegkövetést és folyamatos együttgondolkodást igényelt a team tagjaitól. A későbbi sebészeti rekonstrukció lehetőségének megítélése folyamatban van, emiatt sebészeti kontrollra szeptemberben jelentkezik.

Konklúzió
Az ultrashort bél szindróma a krónikus intestinalis elégtelenség legsúlyosabb formája, amely rendszerint tartós parenterális táplálást tesz szükségessé. A betegek ellátása szoros multidiszciplináris együttműködést igényel. A megfelelően szervezett intestinalis rehabilitáció súlyos anatómiai veszteség esetén is lehetővé teheti a beteg stabil állapotának fenntartását és életminőségének javítását.

NutritionDay 2025 – gyermekgyógyászati tapasztalat

Szerző: Liszkai-Horváth Ágnes

Társszerzők: Karoliny Anna, Gombos Eszter, Koczkáné Hovanyecz Ilona, Szabó András, Szentannay Judit, Müller Katalin Eszter, Rosdy Beáta

Bevezetés
A NutritionDay 2025 vizsgálat lehetőséget adott kórházunk táplálásterápiás gyakorlatának és belgyógyászati tÍpusú osztályain a betegek tápláltsági állapotának felmérésére. Kiemelt célunk volt a betegek tápláltsági kockázatának, táplálékbevitelének és a táplálásterápiával kapcsolatos gyakorlatnak a feltérképezése.

Módszerek
A NutritionDay felmérést a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Neurológia és Gasztroenterológia-Nefrológia Osztályán végeztük. A vizsgált osztályokon összesen 55 ágy állt rendelkezésre, a felmérés napján 25 gyermek feküdt bent, akik közül 15 beteg vett részt a vizsgálatban. A betegkérdőívek demográfiai, klinikai, tápláltsági és táplálékbeviteli adatait elemeztük, és a NutritionDay kérdőívben szereplő referenciaértékekkel vetettük össze, figyelembe véve azok korlátozott gyermekgyógyászati értelmezhetőségét.

Eredmény
A két osztályon bentfekvő 25 gyermek közül 15 beteg felelt meg a bevonási kritériumoknak. A résztvevők átlag életkora 11 év volt. Alultápláltságot a betegek 20%-ánál (3/15), alultápláltság kockázatát további 26,7%-uknál (4/15) állapítottak meg az ellátása során. A betegek 60%-a (9/15) a kórházi ételen kívül is fogyasztott valamit, miközben 40%-uk (6/15) a felvételhez képest csökkent táplálékbevitelről számolt be. A táplálékbevitel 80%-ban (12/15) dokumentálásra került, és a betegek 20%-ánál (3/15) táplálásterápiás terv is készült. Az enterális táplálás 20%-ban (3/15), parenterális táplálás 6,7%-ban (1/15) fordult elő.

Következtetések
A kérdőív kitöltése számunkra jó élmény volt, a résztvevő két osztály szakorvosaiból és rezidenseiből egy mini táplálás-terápiás team alakult, ahol áttekintettük a feladatokat a program hatékony lebonyolÍtása érdekében. A felmérés rámutatott a gyermekosztályon előforduló tápláltsági kockázatra és a táplálásterápiás folyamatok fejlesztési lehetőségeire. A nutritionDay hasznos önértékelési és viszonyÍtási alap lehet, azonban a kérdések és a referenciaértékek gyermekgyógyászati adaptációja szükséges a pontosabb összehasonlíthatósághoz, helyi korlátozó tényező volt a kis létszámú osztályok miatt a riportban szereplő életkorú betegek megfelelő létszámának biztosítása.

Achondroplásiás gyermekek energiaigény-becslésének nehézségei: egy új, testtömeg alapú alapanyagcsere-becslő modell megalkotásának előzetes eredményei

Szerző: Vágvölgyi Anna

Társszerzők: Gangl Kinga Fruzsina, Czuppon Krisztina Viola, Elek Nikolett, Ranyák Márta Szilvia, Szikszay Orsolya, Halász Zita, Szabó Attila, Czövek Dorottya

Bevezetés
Az achondroplásiás gyermekek energiaigényének meghatározása sajátos testfelépítésük miatt kiemelt kihívást jelent a klinikai gyakorlatban. Az egészséges populációból származtatott standard alapanyagcsere-becslő egyenletek biztonsággal nem alkalmazhatók, mivel szignifikánsan alul becsülik az érintett gyermekek tényleges alapanyagcseréjét. A pontos meghatározáshoz szükséges indirekt kalorimetria elvén működő eszközök pedig a legtöbb ellátóhelyen nem állnak rendelkezésre. A kutatás elsődleges célja egy olyan korrekciós faktor megállítása volt, mely a meglévő egyenletek klinikai pontosságát javítja. Másodlagos célként pedig egy új, kifejezetten achondroplásiás gyermekekre szabott alapanyagcsere-becslő képlet megalkotását tűztük ki.

Módszer
A vizsgálatba a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott, achondroplásiával diagnosztizált, 2 év feletti gyermekeket vontuk be. Az alapvető antropometriai és indirekt kalorimetriás mérések minden esetben legalább 6 órás éhgyomri állapotot követően történtek, a nyugalmi anyagcsere mérésekhez COSMED Q-NRG típusú készüléket alkalmaztunk. A mért alapanyagcsere értékeket négy, a nemzetközi gyakorlatban használt standard becslő képlet által számított értékkel hasonlítottunk össze. Az adatok feldolgozása során a normál eloszlást Shapiro-Wilk tesztel ellenőriztük. A mért és becsült értékek eltéréseinek elemzésére páros t-próbát, prediktív pontosságot és átlagos abszolút százalékos hibát határoztuk meg, emellett Bland-Altman elemzést végeztünk. A saját alapanyagcsere becslő egyenlet megalkotásához Pearson-féle korrelációanalízist, valamint egyváltozós lineáris regressziós modellt alkalmaztunk.

Eredmények
A vizsgálatba összesen 16 achondroplásiával diagnosztizált gyermeket (7 fiú, 9 leány; életkor: 9,2±2,9 év) vontunk be. A résztvevők átlagos testtömege 24,5±9,5 kilogramm, testmagassága 103,8±13,7 centiméter, míg a mért átlagos nyugalmi anyagcsere 1258±290 kilokalória/nap volt. A négy standard becslő egyenlet eredményei mind szignifikáns eltérést mutattak a mért értékekhez viszonyítva (p≤0,001). A Bland-Altman elemzés alapján a meglévő képletek átlagosan 229-290 kilokalória/nap közötti mértékben becsülték alá a tényleges alapanyagcserét, míg az átlagos abszolút százalékos hiba 16,4%-21,3% között alakult. Összességében a standard egyenletek a gyermekek mindössze 18,8-25,0 %-ánál eredményeztek klinikai hibahatáron belüli becslést. A széles egyezési határok és a hibák egyenletlen eloszlása miatt fix korrekciós faktor alkalmazása nem bizonyult lehetségesnek. Pearson-féle korrelációanalízis alapján a testtömeg (r=0,70), valamint a zsírmentes testtömeg (r=0,72) mutatta a legszorosabb kapcsolatot a mért alapanyagcserével. Az eszközigénymentes gyakorlati alkalmazhatóság érdekében kidolgozott egyváltozós lineáris regressziós modell alapján a következő becslő egyenletet alkottuk meg: alapanyagcsere (kilokalória/nap)=743+(21*testsúly[kilogramm]). A kidolgozott egyenlet szignifikáns becslőerővel rendelkezett (p=0,003), a testtömeg, mint független változó 48,7%-os mértékben magyarázta az achondroplásiás gyermekek alapanyagcseréjének eltéréseit.

Következtetések
Az egészséges populációra fejlesztett standard alapanyagcsere-becslő egyenletek a szisztematikus alulbecslés miatt nem alkalmazhatók achondroplásiás gyermekeknél, továbbá a becslési hibák jelentős egyéni variablitása miatt korrekciós faktorral sem korrigálhatók. A vizsgálat során megalkotott, testtömegalapú egyenlet egy előzetes modell, amely speciális eszközigény nélkül ad becslést az érintett gyermekek alapanyagcseréjére. Mivel a képlet alacsony elemszámú mintán készült, nem tekinthető véglegesnek. A modell pontosításához és validálásához a vizsgálati minta jövőbeni bővítése szükséges.

Colitis ulcerosa, cöliákia és malnutríció – esettanulmány

Szerző: Demeter Dóra

Társszerző: Dr. Golovics Petra Anna PhD

Anamnézis
Az 57 éves nőbeteg ismert colitis ulcerosában szenved. Társbetegségei között coeliakia, tejallergia, arthritis, psoriasis és osteoporosis szerepelnek. A beteg Jehova Tanúja, ezért vallási meggyőződéséből adódóan a vértranszfúziót elutasítja. Kiindulási testtömege 60 kg, testmagassága 157 cm volt, BMI: 24,3 kg/m². Colitis ulcerosa miatt 2024 óta infliximab-kezelésben részesült. 2026 januárban a terápia módosítása volt tervezett visszatérő infekciók és perioralis psoriatiform kiütések miatt, amit a bőrgyógyászati konzílium alapján az anti-TNF indukálta. A beteg az aktuálisan tünetmentes állapota miatt ezt a kockázatokról szóló részletes tájékoztatás ellenére elutasította.

A betegség lefolyása
2026 májusában a colitis ulcerosa akut fellángolása alakult ki, amelyhez a Clostridium difficile-fertőzés, valamint bélfalperforáció gyanúja társult. A beteg állapota fokozatosan romlott, ezért végül 2026 júniusában Hartmann-műtétre és sztómaképzésre került sor. Mechanikus ileus miatt 2026. július 6-án reoperáció vált szükségessé. Ezt követően peritonitis és szabad hasi levegő megjelenése miatt július 11-én ismételt hasi műtét történt. A teljes kórlefolyás során a beteg összesen négy hasi műtéten esett át.

Tápláltsági állapot
A hosszan tartó, súlyos betegség és a többszörös hasi műtétek következtében a beteg tápláltsági állapota jelentősen romlott. Mintegy két hónapon keresztül több műtét mellett a beteg elmondása alapján alig evett, és parenterális táplálásban is csak elhanyagolható mennyiségben részesült. Ennek következtében testtömege 60 kg-ról 38 kg-ra csökkent, ami 22 kg-os, megközelítőleg 37%-os testtömegvesztést jelent. Jelenlegi testmagassága 157 cm, testtömege 38 kg, BMI-je 15,4 kg/m², súlyos malnutríció alakult ki. A megfelelő táplálásterápia elmaradása mellett felmerül a kórházi élelmezés hiányossága is, mivel a legtöbb helyen a gluténmentes diéta a keresztszennyeződésektől nem mentes, ami tovább növeli a malnutríció kockázatát. A beteg coeliakiája és tejallergiája jelentősen korlátozza a szájon át alkalmazható tápszerek körét: kizárólag glutén- és tejmentes tápszerek alkalmazhatók, de azokból sem tolerálja mindet.

Összefoglalás
Az eset jól szemlélteti, hogy egy kezdetben stabil állapotú colitis ulcerosás betegben az ideális terápia elutasítása, egy akut fellángolás, infekció és sorozatos sebészeti szövődmények rövid idő alatt súlyos, életet veszélyeztető malnutríció kialakulásához vezethetnek. A beteg két hónap alatt kiindulási testtömegének több mint egyharmadát elveszítette.

A táplálásterápia jelenleg is zajlik, a konferencián a beteg aktuális állapota kerül majd bemutatásra.

A testösszetétel longitudinális változása biológiai terápia során gyermekkori gyulladásos bélbetegségben

Szerző: Kasznár Emese

Társszerzők: Gombos Eszter, Karoliny Anna, Szabó András, Szentannay Judit, Müller Katalin Eszter

Bevezetés
A gyulladásos bélbetegségben (inflammatory bowel disease, IBD) szenvedő gyermekeknél a krónikus gyulladás, a csökkent táplálékbevitel és felszívódási zavar, valamint a fokozott energiaigény kedvezőtlenül befolyásolhatja a növekedést és a testösszetételt. Bár a biológiai terápiák hatékonyan csökkentik a betegség aktivitását, a kezelés során bekövetkező testösszetétel-változásokról gyermekkorban kevés longitudinális adat áll rendelkezésre. Vizsgálatunk célja a vázizomtömeg, a zsírmentes testtömeg és a zsírtömeg változásának vizsgálata volt biológiai terápia során IBD-s gyermekekben.

Módszerek
Longitudinális vizsgálatunkban 66, biológiai terápiában részesülő IBD-s gyermek összesen 255 testösszetétel-mérését elemeztük a biológiai kezelés megkezdését követő 24 hónapban. A betegek átlagéletkora az első rendelkezésre álló testösszetétel-méréskor 15,0±2,5 év volt, 68,2%-uk fiú; 36 beteg (54,5%) Crohn-betegségben (CD), 28 (42,4%) colitis ulcerosában (UC), 2 (3,0%) IBD-unclassified-ben (IBD-U) szenvedett. A testösszetételt bioelektromos impedanciaanalízissel vizsgáltuk. Elsődleges végpontként a vázizomtömeg (skeletal muscle mass, SMM), a zsírmentes testtömeg (fat-free mass, FFM) és a zsírtömeg (body fat mass, BFM) standardizált z-score-jának időbeli változását értékeltük. Az ismételt méréseket lineáris vegyes hatású modellekkel elemeztük betegspecifikus random intercept és random slope alkalmazásával. A nemlineáris időbeli változásokat természetes spline modellekkel vizsgáltuk. A többszörös összehasonlításokat Benjamini–Hochberg-féle false discovery rate (FDR) korrekcióval kezeltük.

Eredmények
A biológiai terápia megkezdését követően mindhárom elsődleges testösszetételi végpont szignifikánsan emelkedett. Az SMM z-score átlagosan évi 0,242 SD-vel (95% CI: 0,031–0,453; FDR-p=0,026), az FFM z-score évi 0,406 SD-vel (95% CI: 0,209–0,603; FDR-p<0,001), míg a BFM z-score évi 0,429 SD-vel (95% CI: 0,213–0,645; FDR-p<0,001) nőtt. A modellezett SMM z-score a biológiai kezelés kezdetekor −0,535, 12 hónapnál −0,292, 24 hónapnál −0,050 volt; az FFM z-score ugyanezen időpontokban −1,101, −0,695 és −0,289 értéket mutatott. Az abszolút SMM- és FFM-értékek időbeli változása nem volt szignifikáns. Ezzel szemben a zsírtömeget és adipositást jellemző több abszolút paraméter, köztük a BFM, a testzsírszázalék, a zsírtömegindex és a BMI nemlineáris emelkedést mutatott, amely elsősorban a kezelés korai időszakában volt kifejezett. A testösszetétel időbeli változásában nem találtunk szignifikáns különbséget CD és UC között. Az eredmények az extrém BFM- és BMI-z-score értékek kizárását követő szenzitivitási elemzésekben is fennmaradtak.

Következtetés
Gyermekkori IBD-ben a biológiai terápia megkezdését követő két év során az életkorhoz és nemhez standardizált vázizomtömeg és zsírmentes testtömeg szignifikáns javulása figyelhető meg. A kedvező izom- és zsírmentestömeg-változással párhuzamosan azonban a zsírtömeg is növekszik. Eredményeink hangsúlyozzák a testösszetétel rendszeres monitorozásának jelentőségét biológiai terápiában részesülő IBD-s gyermekekben, mivel a tápláltsági állapot javulása nem kizárólag a zsírmentes szövetek gyarapodását jelenti.

Súlyos malnutrícióval járó komplex gasztroenterológiai és endokrinológiai kórkép dietetikai vonatkozásai egy fiatal nőbetegnél

Szerző: Füstös Dóra Diána

Társszerzők: Dr. Horváth Miklós, Dr. Papp Veronika, Dr. Vass Tamás, Dr. Máth Beáta

Bevezetés
A jelentős testsúlyvesztéssel, gastrointestinalis panaszokkal és táplálkozási nehézséggel járó esetek diagnosztikája és kezelése jelentős kihívást jelent a klinikai gyakorlatban. Az arteria mesenterica superior (AMS) szindróma ritka okként szerepelhet a felső gastrointestinalis passzázs zavarok hátterében, azonban esetünkben nem csak ez állt a panaszok hátterében. A dietetikai ellátás szerepe kiemelt jelentőségű mind a malnutríció felismerésében, mind a táplálásterápia tervezésében és nyomon követésében. Esetbemutatásunk célja egy súlyos malnutrícióval járó, hosszú diagnosztikus utat bejárt beteg komplex ellátásának ismertetése.

Esetismertetés
A fiatal nőbeteg anamnézisében inzulinrezisztencia, pitvari sövénydefektus, stroke maradványtünettel, gastritis és PCOS gyanú szerepelt. Panaszai 2025 elején puffadással, hányingerrel, hányással és étkezés utáni hasi fájdalommal kezdődtek, melyekhez progresszív testsúlyvesztés társult. Testsúlya néhány hónap alatt 68 kg-ról 46 kg-ra csökkent (BMI: 15 kg/m²).
A kivizsgálás során AMS szindróma gyanúja merült fel. Dietetikai felméréskor a beteg táplálkozása súlyosan beszűkült volt: étrendje gyakorlatilag rizsalapú készítményekre és halra korlátozódott, több enterális tápszer, illetve számos élelmiszer bevezetése sikertelennek bizonyult. Testösszetétel-mérései malnutríciót, csökkent vázizomtömeget és alacsony zsírtömeget igazoltak. A célzott dietoterápia ellenére az energia- és tápanyagbevitel tartósan elégtelen maradt.
A passage vizsgálaton a duodenumon egyértelmű leszorítást és passage akadályt képző Treitz ligamentum sebészi átvágása történt Strong- műtét során, mely az AMS szindróma egyik kezelési módszere. Ez a refluxos panaszokat mérsékelte, azonban az érdemi táplálkozási javulás elmaradt. A per os energiabevitel 800-1000 kcal/napra csökkent, miközben a beteg neurológiai tünetei fokozódtak. A kivizsgálás során vékonyrost-neuropathia és posturalis orthostaticus tachycardia szindróma (POTS) merült fel, feltehetően hiányállapotokkal összefüggésben.
A súlyos malnutríció és a folyamatos testsúlyvesztés miatt 2026 májusában otthoni parenterális táplálás indult. A rendszeres dietetikai kontroll és bioimpedancia-alapú testösszetétel-monitorozás során fokozatos testsúly- és izomtömeg-gyarapodást értünk el.
A klinikai kép viszont a hasi diszkomfort tekintetében nem javult, a hypotonia is állandósult. Ezek hátterében, az előzmények alapján, autonóm neuropathia merült fel, de végeredményben ezt endokrinológiai eltéréssel magyaráztuk. Hormon pótlás indult, amelynek hatására a beteg általános állapota, vérnyomása, táplálékfelvétele és funkcionális státusza számottevően javult.
Hat hét alatt 3,5 kg testsúlynövekedés és jelentős vázizomtömeg-gyarapodás következett be.

Konklúzió
A tisztázott etiológiájú, de adekvát táplálásterápia mellett sem optimalizálható malnutríció azalapbetegség kezelésének és a táplálás módozatának revízióját teszik indokolttá. Ez csak a rendszeres dietetikai monitorozás, a testösszetétel nyomon követése, valamint a multidiszciplináris együttműködés esetén valósulhat meg. Jelen esetben a dietetikai követés indokolta a parenterális táplálás bevezetését, a további kontrollok során észlelt mérsékelt nutritív hatás és a beteg egyéb tünetei pedig együttesen hívták fel a figyelmet egy, a beteg esetében eddig nem tisztázott kórállapotra, melynek kezelésével a tápláltsági állapotban további javulást sikerült elérni.